6 évesen tudtam, hogy rajzolni akarok, 12 évesen pedig azt, hogy rajzolni nem tudok, de írni igen. Az a kisiskolás voltam, aki sulirádiót meg sulibulit szervez, verseskötetet szerkeszt, iskolaújságot ír. Később kommunikációt és nemzetközi kommunikációt végeztem, az újságírásról inkább gyakorlatban, a FigyelőNetnél tanultam sokat, a közgázról pedig – soha nem gondoltam volna de –  az iskolapadból. A hírszerkesztés és kulturális újságírás után egyenes út vezetett a Fabricius Gábor vezette Republichoz és a szövegíráshoz. Voltam vezető szövegíró, szerkesztő, gyártásvezető, a printek és a tévé reklámok után a világgal együtt csúsztam bele az online-ba. Szerkesztettem, szerveztem és vágtam heti online adást a UPC-nek, találtunk ki régiós stratégiát a L’Orealnak, nyertünk díjat a DOVE-al (ezek már a NextWave-es évek és az Artificial Groupnál töltött idők). Közben sokat írtam, utazós cikkeket az Origonak, Rákász-Losonczy Judittal és Oláh Szofival megalapítottuk a Tízdolog magazint (szerintem 500 listát biztosan írtam), és készítettem címlapinterjút Zsiborás Gergővel a Forbes-nak. 

A nyarakat gyerekkoromtól a Balatonon, Csopakon, a kis családi nyaralóban töltöttem. 2013-ban így örömmel vállaltam el az akkor induló WeLoveBalaton főszerkesztését, és ugrottam ki az ügynökségi taposómalomból. Kiss Ádámmal jártuk körbe a tavat, mentünk biciklivel, kölcsön kocsival, hajóval, és bár nagyon fáradtak voltunk, tudtuk, hogy valami jót csinálunk. Ott kezdődött a máig tartó viszonyom a borral, első sorban a balatoni borokkal. Egyre többet kóstoltam, interjúztam, tanultam. 2014-ben elkezdtem a Homola Pincészetnek dolgozni, PR kommunikáció munkakörben.

A kellően intenzív nyár után egy berlini ösztöndíj miatt fél évet kint töltöttem, ami egy részt hatalmas önismeret volt, másrést rengeteg inspirációt hozott. Amikor visszatértem, már tudtam, hogy borral, Balatonnal és kommunikációval szeretnék foglalkozni. A visszajelzések azt mutatták, van helyem ebben a világban, a megszerzett kommunikációs, ügynökségi tudást és kapcsolatrendszert jól tudom használni a gasztro-vállalkozások kihívásaiban is.

2014-től teljes állásban szabadúszó vagyok. Talán fel sem tudom sorolni a sok ügyfelet és projektet, amin és akikkel azóta dolgoztam, a projektek menüpontban a legfontosabbakról hosszabban is igyekszem megemlékezni. Közben elvégeztem a WSET borakadémiát és egy házvásárlással még közelebb kerültem az álmomhoz, hogy a Balatonon éljek. Szent György-hegyi házam mára igazi otthon a budapesti mellett, az év nagyobb részét a hegyen töltöm. De persze a város is megmaradt folyamatos inspirációnak. Még szerencse, hogy imádok vezeti és podcasteket hallgatni – az ingázás nem megterhelő számomra.

Egy ideje érdekel a fenntarthatóság, a jövőnket csakis ezzel a hozzáállással tudom elképzelni.  A kert és a ház kialakítását is ennek mentén tervezem újra és újra, érdekel, hogyan tudom megtartani a vizet, hatékonyan fűteni, magaságyást művelni, metszeni a szőlőt és a gyümölcsfákat, befőzni, tartósítani. Hálás vagyok, hogy a sok munka és szervezés, laptopozás mellett egy ilyen, napi szinten kézzelfogható része is lett az életemnek.