A sajtóanyag úgy kezdődik, hogy „kis Tájház-udvari rendezvénnyel indult” – nos ez így igaz. Kommunikációs vezetőként akkor csatlakoztam be a Jazzpiknikbe, amikor elindult a felnövés útján. És valahol én is vele nőttem fel: a 2 színpados 2 napos pár ezres rendezvényből minimum 3 napos, 4 színpados, közel 10 ezer látogatót vonzó meghatározó fesztivál lett. Olyan, amin sikk részt venni, olyan, aminek a zenei felhozatala megállja a helyét a nagy öregek, mint például a Veszprémfeszt mellett. Célunk mindvégig az volt, hogy a Jazzpiknik ekkora méretben is egyedi és hangulatos maradjon.

Rengeteget tanultam ezekből az időkből: rendezvényt szervezni, kommunikálni, alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez, lemondáshoz, időjáráshoz. Statisztikákat nézni és jegy állással összehasonlítani, óriásplakát helyeket foglalni, online és offline kampányokat menedzselni, arculatot kialakítani. Nagy kaland volt, köszi Rákász-Losonczy Judit és Scherer Anna hogy a társaim voltatok benne!